Előzmények
Az ÁTC története furcsa módon 1954-ben kezdődik, a VASAS IKARUS létrejöttével — sőt talán még korábban, a Mátyásföldi Lawn Tennis Club megszűnésével. Az MLTC a világháború előtt és utána, 1949-ig a magyar tenisz egyik fellegvára volt: itt játszott és edzősködött Asbóth József, és itt kezdte budapesti pályafutását a későbbi örökös bajnok, Gulyás István.
Az autóbuszgyár mellé magas szintű sportélet járt: NB I-es teniszcsapat, hat salakpályával. Három év múlva a csapatnak nyoma sem volt — a tenisz „úri sportnak” számított. 1972-től aztán új generáció jött, házibajnoksággal, gyerekoktatással, egyre jobb eredményekkel.
1984 végén az IKARUS SE elnöksége úgy döntött, hogy a teniszszakosztályt megszünteti. Az ügy minden fórumot megjárt, a döntés mégis végleges maradt.
A búcsúest, ami nem lett búcsú
A tagság az IKARUS Club étteremben gyűlt össze, a játék utáni törzshelyén. Az estet búcsúnak szánták — utoljára, emlékezetesen, aztán mindenki megy a maga útján. Ám kiderült, hogy Árpádföldön a helyiek teniszpályát kezdtek építeni: a pálya félig elkészült, de a lelkesedés elfogyott.
A döntés szinte percek alatt megszületett: új egyesületet kell alakítani, a pályát megszerezni és befejezni. Ott, a búcsú helyett egy új korszak kezdődött.
„A tagok nem ettek, nem ittak, csak egyesületet akartak alapítani.”
1985. március 14-én megalakult az Árpádföldi Tenisz Club. Az alakuló ülés Horváth Gábor lakásán volt; cipőlevétellel kezdődött, és mivel nem volt elég szék, a társaság széken, kanapén és padlón ült. A kor ideológiája még közbeszólt — tenisz club nem lehetett, csak torna club —, de ez az apróság már senkit nem zavart. A klub első elnöke Horváth Gábor lett.
Egy hónap alatt
A csapatbajnokság kezdetére, május elejére a pálya elkészült. Mosdó még nem volt, de lehetett játszani. Épp akkor raktak le a közeli bányában bontott salakot, amit egy Moszkvics furgonnal hordtak át — a kormányának akkora holtjátéka volt, hogy a pilóták sűrűn váltották egymást.
A munkát Csertán Kálmán dirigálta, fő-fő pályamesterként. Éles szemmel vette észre a legkisebb hibát is, és még élesebb nyelvvel ösztökélte a lankadókat. A munkák végeztével ő volt az egyetlen sérült: mindkét kezében ínhüvelygyulladással. A szomszédok — a Biber, a Lajos és a Kardos család — soha egy rossz szót nem szóltak a labdapufogásra. Köszönet érte ma is.
Hosszú évekig ez állt a hűtőszekrény ajtaján: import sör 12 Ft, Kőbányai 10 Ft, üdítő 6 Ft. A kiszolgálás becsületkasszával működött — és működött, mert hiány soha nem volt.
Bajnokság, harmadik pálya, új nemzedék
1986-ban az első csapat tizenkét meccsből tizenegyet megnyert, és bajnok lett a budapesti III. osztályban. Ugyanebben az évben elkészült a zuhanyzó és a WC is. 1991-től egy német teniszcsapattal alakult ki hosszú barátság, 1995. március 23-án pedig elkezdődött a harmadik pálya építése.
Azóta a pályák szélesebbek lettek, és a legkisebbeknek elkészült egy „Play & Stay” gyerekpálya. Jött az automata öntözés, az online foglalás és a webkamera — és a pályát ma is a tagok tartják karban. 2016 és 2020 között a csapat az OB III-tól az OB I-ig jutott.